Bevezetés

AlmaBali
February 24, 2019

No, ideje volt már megírnom az első blog bejegyzésemet. Ha erre az oldalra vetődtél, valószínűleg tudod, miről is szól majd az első játékunk, a Moonshot: The Next Giant Leap.

Kutatásaink alapján nem találtunk olyan játékot, ami elsőre megragadja az embert és megpróbálja visszaadni a hatvanas évek űrversenyének komplexitását. Nagy lépésnek tűnhet egy első játékán dolgozó kiadónak egy ilyen bonyolultságú játék elkészítése, de hisszük, hogy a huszadik század egyik legnagyobb technológiai csodája több odafigyelést és szeretetet érdemel. Emellett idén nyáron, Július 20-án lesz az 50. Évfordulója a holdraszállásnak!

No, ez egy fejlesztői blog kellene, hogy legyen.

A jövőben szeretnem leírni ide az érdekesebb ötleteinket, hogy milyen úton jutottunk el az ötlettől a játékig, de most a legújabb változtatásról fogok írni. A Moonshot-ban két különböző játékos szerep van: a Politikus és a Mérnök. A jelenlegi, 0.9.0-ás verzió előtt a Politikusok minden körben lehelyeztek 3-4 kártyát a fix paklijukból, ezek közül egyet rejtve. Ezután Befolyás jelölőkkel licitáltak, vagy inkább táplálták az általuk kívánt lapokat vagy gyengítették az ellenfelét. A kör végén, a jelölők elfogyta után amelyik politikusnak több jelölője volt egy kártyán, az megkapta a kártyára írt hatást.

Ezzel a mechanikával több probléma is van, először is, minden kártyát aszimmetrikusra terveztem, attól függően, hogy melyik játékos nyeri meg rajta a fogadást. Ezekből a kártyákból 8-féle volt és nagyon nehezére esett az új játékosoknak megérteni és átlátni a bennük rejlő lehetőségeket. Emellett a tesztjátékok során kiderült, hogy csak két kártyát látták értelmesnek fejjel lefelé lehelyezni, így ez elvesztette az ismeretlen jellegét, nem volt nehéz kitalálni mi van ott rejtve. Ez a mechanika nem adta át azt az érzést, amit a Politikushoz akarunk rendelni, hogy megígér valamit, harcol érte, vagy legalább úgy tesz, mintha fontos lenne neki, majd a publikum elé tárva kiderül, hogy min is dolgozott eddig. Úgyhogy megváltoztattam a Politikát.

A Politikusokat sokkal inkább úgy képzeltük el, hogy blöffökkel, a másik félrevezetésével szereznek nyersanyagokat, lehetőségeket a saját űrprogramjuknak vagy akadályozzák meg a másik politikust ugyanebben a mesterkedésben. A bonyolult jelölést és két eltérő hatást elkerülendő leegyszerűsítettem a kártyákat, hogy mindegyik tisztán csak azt jelölje, hogy milyen jutalmak járnak a teljesítéséért. Amikor az ellenfél egy kártyáját semlegesíti a Politikus, azért ő maga határozhatja meg, milyen jutalmakat kap. Az előző változatokban a licitálásra használ Befolyás jelölőket ketté választottam Blöff és Befolyás jelölőkre. Ezeknek a hátlapja ugyanolyan és csak a politikusok körének végén, kiértékeléskor derül ki, hogy érnek-e valamit (Befolyás), vagy sem (Blöff).

Miután a csapattal megbeszéltük, hogy mit is jelent, mitől is jó blöffölni, egy másik jelentős hibát is találtunk a régi változatban, a kártyák csak egy körig éltek, utána újra minden elérhetővé vált, és kezdődött elölről. A rendszer gyorsan elvesztette varázsát. Hogy értékesebb, élvezetesebb blöffölést tegyünk lehetővé, az egyes Manőver kártyákon a jutalmakat három szintre húztam szét, egyre nagyobb és nagyobb bónuszt adva. Amennyiben a Politikus a köre végén úgy dönt, hogy nem értékel ki egy Manővert, akkor annak megnő a szintje, a rajta lévő jelölők ott maradnak. Így lehetővé vált az akár három körön át húzódó befektetés, elnyújtott szerencsejáték és árnyékháború a politikusoknak. Jelentősen nőtt az, mennyit tudnak blöffölni a politikusok, például egy értékes kártyára körökig csak blöfföket téve, míg az ellenfél valós Befolyást folyat bele. Érdekes lehetőségek ezek, bízom benne, hogy a Politika a játék egyik legizgalmasabb részévé vált általuk.